Funkcionális táplálékoknak nevezzük az olyan élelmiszereket,
amelyek a szervezet működésében hasznosnak bizonyulnak. Ezen
élelmiszereknek jelentős szerepük van a szív- és érrendszeri, a
daganatos, az emésztőszervi és a csontbetegségek megelőzésében. A
növényi eredetű táplálékok közül említésre kerül a zab, a szója, a
lenmag, a paradicsom, a fokhagyma, a brokkoli, a citrusgyümölcsök, az
áfonya, a tea, a bor és a szőlő. Az állati eredetű táplálékok közül a
hal és a tejtermékek (különösen a fermentáltak) egészségvédő hatásának
mechanizmusáról esik szó.
„Váljék a táplálékod orvossággá és váljék az orvosságod táplálékká.” Hippokratész ezen, majdnem 2500 éves szavai ma is érvényesek.
Szennyeződésekkel teli környezetünkben egyre inkább ki kell használjuk a
táplálékainkban található gyógyító anyagokat, hogy szervezetünk képes
legyen semlegesíteni a környezet károsító hatásait.
Funkcionális
élelmiszerek – ezt a kifejezést a japánok használták elõször az 1980-as
évek közepén olyan élelmiszerekre, melyek nemcsak táplálékot
jelentettek, hanem a szervezet működésében is hasznosnak bizonyultak.
Az amerikai definíció (IOM-FNB, 1994) alapján funkcionális élelmiszer
bármely olyan táplálék vagy táplálék-összetevő, amely a hagyományos
tápanyagokon kívül egészségre hasznos anyagot, illetve anyagokat is
tartalmaz.
Az egészségtudatos táplálkozás elterjedésével az
Egyesült Államokban a funkcionális táplálékok előállítása az
élelmiszergyártásban vezető helyre került. Ezen élelmiszereknek jelentős
szerepük van a szív- és érrendszeri, a daganatos, az emésztőszervi és a
csontbetegségek megelőzésében és rehabilitációjában.
NÖVÉNYI EREDETŰ FUNKCIONÁLIS ÉLELMISZEREK
1991-ben Steinmetz és Potter több mint egy tucat biológiailag aktív növényi hatóanyagot tudtak kimutatni.
1992-ben 200 epidemiológiai vizsgálat analíziséből azt a következtetést
vonták le, hogy magas zöldség- és gyümölcstartalmú diéta esetén a
daganatos betegségek kialakulásának kockázata a felére csökken (Block és
mtsai.), valamint a szív- és érrendszeri betegségek kockázata is
alacsonyabbá válik.
zab
Legjelentõsebb hatóanyaga a béta-glükán oldható rost, melynek fő hatása a szérum koleszterinszint csökkentése.
A kutatók között nincs teljes egyetértés abban, hogy a koronáriás
szívbetegség kockázatának csökkenése mögött egyértelmûen az LDL
lipoproteinszintet csökkentõ hatás áll-e. Napi 60 g zabpehelyliszt vagy
40 g zabkorpa fogyasztása 5%-os szérumkoleszterinszint-csökkenést okoz.
szója
A szója az 1990-es években került reflektorfénybe. Ma már tudjuk,
hogy preventív és terápiás jelentősége van a kardiovaszkuláris, a
daganatos megbetegedésekben, az oszteoporózisban és a menopausa
tüneteinek enyhítésében.
Hatóanyagai: isoflavonok (legfontosabb a genisztein), szterolok, szaponinok, fenolsavak, növényi savak.
• A szója koleszterinszint-csökkentő hatása az egyik legjobban
dokumentált élettani hatás. A hatás összetevői: csökkenti az
összkoleszterinszintet az LDL koleszterin- és a trigliceridszint
szignifikáns csökkentésével, miközben a HDL koleszterin szintjét emeli,
bár ez a szintváltozás mérsékeltebb (nem szignifikáns). A
koleszterinszint-csökkentő hatás mechanizmusa még nem teljesen
bizonyított. Legvalószínűbb, hogy az izoflavonok a koleszterinszintézist
gátolják, a szterolok és a szaponinok pedig csökkentik a táplálékból a
koleszterin felszívódását vagy növelik a koleszterinkiválasztást a
szervezetből.
• A szójababból számos antikarcinogén anyagot
izoláltak – oroteáz inhibitorokat, fitoszterolokat, szaponinokat,
fenolsavakat, növényi savakat és izoflavonokat (Messina és Barnes).
Az izoflavonok szerkezetükben hasonlóak az ösztrogénekhez, így az
ösztrogénreceptorokat lekötik és antiösztrogén hatást fejtenek ki, mely
az ösztrogénfüggő daganatok rizikójának csökkenését eredményezheti. A
nem hormonfüggő daganatok kialakulását is gátolja, mivel a protein
tirozin kináz a genisztein specifikus inhibitora, emellett gátolja a DNA
topoizomeráz működését is, ezzel csökkenti a tumorsejtek növekedési
ütemét. Jelenleg is folynak az epidemiológiai vizsgálatok a
daganatellenes hatás egyértelmű bizonyítására.
• A
csontrendszerre gyakorolt hatás. A vizsgálat során posztmenopauzális nők
napi 40 g izolált szójaproteint fogyasztottak. Hat hónap múlva
szignifikáns javulást tapasztaltak mind a csont
ásványianyag-tartalmában, mind a sűrűségében.
• A menopauzális
tünetek enyhítésében a szója szerepe még nem bizonyított, eddig nagyon
kevés vizsgálatot végeztek, a placebohatás kizárására még további
kutatások szükségesek. Az eddigi vizsgálatok a hőhullámok és az éjszakai
izzadás csökkenését mutatták ki (Albertazzi és mtsai.).
lenmag
A lenmagolaj mintegy 53%, az omega-3 zsírsavak közé tartozó alfa
linolénsavat tartalmaz, amely csökkenti az összkoleszterin- és az LDL
koleszterinszintet. (Allman és mtsai.).
Rostokhoz kapcsolt
összetevői a lignánprecursorok (Thomson és mtsai.), melyek gyenge
ösztrogén és erősebb antiösztrogén hatásúak, így az ösztrogénfüggõ
daganatok esetében antikarcinogének lehetnek. Eddig elegendő számban
csupán állatokon végzett kísérletek állnak rendelkezésre, ahol
lenmagolaj-fogyasztás hatására csökkent a vastagbél-, az emlő- és a
tüdődaganatok előfordulási gyakorisága. Az embereken végzett vizsgálatok
az emlődaganat kialakulási kockázatának csökkentését támasztják alá.
paradicsom
A paradicsom a likopin (primer karotin) tartalma miatt került az
érdeklődés középpontjába. E hatóanyagnak jelentős daganatellenes hatása
van (Weisburger). A likopin az egyik leghatékonyabb karotinoid a
prosztatadaganatok megelőzésében. 47000 férfin – akik hetente legalább
10-szer fogyasztottak paradicsomból készült termékeket – végzett
vizsgálat során kevesebb mint a felére csökkent a prosztatadaganat
előfordulási gyakorisága (Giovanucci és mtsai.). A szérum
likopinszinttel fordítottan arányos az emlő-, az emésztőrendszeri, a
méhnyak-, a hólyag-, a bőrrák (Clinton) és valószínűleg a tüdő (Li és
mtsai.) daganatok incidenciája is. A likopin antikarcinogén hatása
antioxidáns hatásával hozható kapcsolatba. Az élő szervezetekben a
likopin igen hatásosan csökkenti a szinglet oxigénszintet (Di Mascio és
mtsai.).
Szintén a likopin antioxidáns hatásával magyarázható
az ellentétes kapcsolat a zsírsejtek karotinoidszintje és a miokardiális
infarktus között. A sejthártyában található zsírok mennyiségét
csökkenti, és így csökken a lipidperoxidáció intenzitása (Kohlmeier és
mtsai.).
fokhagyma
A fokhagyma orvosi
alkalmazásának lehetőségei az irodalomban a leggyakrabban kerülnek
említésre, így nem csoda, ha a fokhagyma a második legjobban eladható
növény az Egyesült Államokban. Számos, egészségre jótékony hatása van:
rákmegelőző, antibiotikus, antihipertenzív és koleszterinszint-csökkentő
hatás (Srivastava és mtsai.).
Egy ép fej fokhagyma csak nagyon
kevés orvosilag aktív hatóanyagot tartalmaz. Az ép fokhagymában egy
szagtalan vegyület, az alliin található, amely az allináz enzim hatására
alakul át allicinné, amikor a fokhagymát összenyomjuk, feldaraboljuk.
Ezután az allicin számos kéntartalmú összetevőre bomlik, mely közül
néhány tehető felelőssé a kemopreventív hatásért. Az összes eddig
felismert biológiai hatása erős antioxidáns tulajdonságának köszönhető.
• Számos tanulmány bizonyítja a fokhagyma antikarcinogén hatását,
mely elsősorban a gasztrointesztinális daganatok esetén jelentős. A
daganatos sejtek növekedését gátolja, valamint a daganatkezelés során
alkalmazott szerek máj- és szívkárosító hatását képes kivédeni.
• A vér koleszterinszintjének csökkentését a triglicerid- és az LDL
koleszterinszint csökkentésén, valamint a HDL koleszterinszint emelésén
keresztül fejti ki. A szívvédő hatását a koleszterinszint-csökkentő
tulajdonságának köszönheti.
• A vizsgálatok szerint a fokhagyma
antihipertenzív hatása folytán mind a szisztolés, mind a diasztolés
vérnyomás értékét szignifikáns mértékben csökkenti. A fokhagyma
hatékonynak tűnik a cerebrovaszkuláris betegségek megelőzésében, ezen
hatását valószínûleg antihipertenzív tulajdonságának köszönheti.
• Antibiotikus hatását antibakteriális (elsősorban bél- és
bőrbetegségeket előidéző kórokozókkal szemben), antifungális,
antivirális és protozonellenes tulajdonságainak köszönheti. Jelentősnek
tűnik még a vérben szaporodó mikroorganizmusok szaporodását gátló
képessége is.
• A kis adagban, rendszeresen fogyasztott
fokhagyma immunstimuláns hatású. Fokozza a fagocitózist, növeli a killer
sejtek aktivitását, valamint az antitestek termelődését.
brokkoli és más keresztesvirágú zöldségek
Verhoeven és mtsai. által végzett vizsgálatok szerint ezen csoport
antikarcinogén hatása a relatíve magas glükóz-inolát-tartalmának
köszönhető. Így a daganat-előfordulás és a káposzta-, brokkoli-,
karfiol- illetve kelbimbófogyasztás fordított arányban állnak egymással.
A mirozináz enzim hatására a glükóz-inolátból indol-3 karbinol (I3C)
képződik, mely felelős a kemopreventív hatásért. Az I3C a rák kockázatát
csökkentő hatását az ösztrogén metabolizmus megváltoztatásával fejti
ki.
Az ösztrogén citokróm P-450 enzim segítségével történő
metabolizálódásának két útja ismert – az egyik során
2-hidroxi-ösztrogén, a másik esetben pedig 16 alfa-hidroxi-ösztrogén
képződik. A két út aktivitásának aránya jelentős mértékben befolyásolja a
hormonfüggő daganatok kialakulásának kockázatát. Ugyanis C-16-os
hidroxiláció esetén az ösztrogén hatás fennmarad, így növekszik az emlő-
és a méhtestdaganat kialakulásának esélye. C-2-es hidroxiláció esetén a
keletkezett metabolit ösztrogénellenes hatású, így az
ösztrogéndependens daganatok rizikóját csökkenti.
Az életmód a két
út aktivitását jelentős mértékben befolyásolja. Például, az elhízás
csökkenti a C-2-es hidroxilációt, míg a testmozgás növeli azt, a C-16-os
hidroxilációt pedig a zsírdús táplálkozás növeli. A
keresztesvirágúakban található I3C az ösztrogén 2-hidroxiláz indukáló
enzime, így érthetõ e hatóanyagot tartalmazó zöldségek daganatmegelőző
hatása.
A szulforafan a másik anyag, mely a keresztesvirágúak
antikarcinogén hatásával kapcsolatba hozható (a kinon reduktáz enzim
indukálásán keresztül hat).
citrusgyümölcsök
Számos epidemiológiai tanulmány azt mutatja, hogy a citrusgyümölcsök
hatékonyak a daganatmegelőzés szempontjából. A narancs, a citrom és a
grépfrút a legfontosabb.
C-vitamin-, folsav- és rostforrásaink. A
citrusgyümölcsök rendkívül nagy menynyiségben tartalmaznak limonoidokat
(Hasegawa és Miyake), mely anyagok hatékony védelmet nyújtanak mind a
spontán, mind a kémiai anyagok indukálta tumorok ellen. Hatásukat
valószínűleg a szervezet egyik jelentős méregtelenítő enzimén, a
glutation S-transzferáz (GST) stimulálásán keresztül fejtik ki. Egyes
flavonoidjai, például a tangeretin és a nobiletin meggátolják a
daganatos sejtek növekedését, és aktiválják a szervezet
méregtelenítéséért felelõs citokróm P-450 enzimrendszert.
áfonya
Az áfonyafajok levét (elsősorban az alacsony bokrú áfonyáét –
Vaccinium macroparon Ait.) 1914 óta használják a húgyúti fertõzések
kezelésére. Ez a benzolsavban gazdag gyümölcs savas vegyhatásúvá teszi a
vizeletet. A húgyúti gyulladásokat csökkentõ hatás azonban nemcsak
ennek a tulajdonságának köszönhetõ, hanem annak is, hogy megakadályozza a
Escherichia coli kötődését az uroepitheliális sejtekhez (Schmidt és
Sobota). A hatás két összetevőnek tulajdonítható: a fruktóznak és a
proantocianidinnek.
tea
A víz után a
második leggyakoribb ital a földön. Az érdeklődés középpontjában a tea
polifenolos vegyületei állnak, különösen a zöld teáé (Harbowy és
Balentine, 1997). Polifenolokból áll a friss tealevelek száraz súlyának
30%-a. A katechinek a legjelentősebbek az összes teapolifenolok közül. A
zöld teában található 4 fő katechin az epigallocatechin-3-gallate, az
epigallocatechin, az epicatechin-3-gallate és az epicatechin. Az utóbbi
években a teák rákmegelőző szerepének vizsgálata állt a középpontban. A
hatásos adag igen nagy, 5-8 csésze zöld tea/nap.
• A tea
csökkentheti a cerebrovaszkuláris megbetegedések kialakulásának
rizikóját is. E hatásért a teában található flavonoidok felelõsek.
• A flavonoidok a szív-koszorúér betegségek rizikóját is csökkenteni
látszanak, de az eddig elvégzett vizsgálatok még nem bizonyító erejűek.
bor és szőlő
Franciaországban igen alacsony a cerebrovaszkuláris halálozás,
annak ellenére, hogy a táplálékkal igen sok tejtermékből származó
zsiradékot vesznek magukhoz az emberek. Ez a „francia paradoxon”
indította el a behatóbb etiológiai vizsgálatokat. Úgy tűnik, hogy a
jelenség mögött a borban, illetve elsősorban a vörösborban található
hatóanyagok állnak. Az alkohol emeli a HDL koleszterinszintet, és a
vörösbor képes megelőzni az LDL oxidációját, mely fontos lépése az
érelmeszesedés kialakulásának. Ugyanakkor etiológiai vizsgálatok az
alkoholt az emlődaganat rizikótényezõjének találták. Egy 1998-ban
végzett vizsgálat a mérsékelt borfogyasztást kapcsolatba hozta a korhoz
kötött maculadegenerációval is. A legelőnyösebbnek tűnik az egészségünk
szempontjából az alkoholmentes vörösbor fogyasztása, amely megnöveli a
plazma teljes antioxidáns kapacitását (Serafini és mtsai.). Sőt úgy
tűnik, hogy a szőlőlé is hatékonyan gátolja az LDL oxidációját. A
hatásért felelős anyagok a resveratrol és a fitoalexin (Creasy és
Coffee). A resveratrolnak ösztrogén hatása van (Gehm et al.), így ezzel
magyarázható a kardiovaszkuláris megbetegedéseket csökkentő hatása, és
in vivo a karcinogenezist is gátolja. A fitoalexin a tumorsejtkultúrában
gátolja a sejttranszformációt és a sejtproliferációt, valamint
apoptózist indukál (Jang et al.).
ÁLLATI EREDETŰ FUNKCIONÁLIS ÉLELMISZEREK
Bár az egészséges táplálkozás alapja a növényi eredetű
táplálékokban gazdag étrend, számos állati eredetű táplálékból is
izolálhatók olyan anyagok, melyek az egészségünk megőrzésében szerepet
játszhatnak.
hal
Az omega-3 zsírsav, mely
az esszenciális zsírsavak közé tartozik, igen nagy mennyiségben
található a halak olajában. A jelenlegi nyugati típusú táplálkozás
omega-3 típusú zsírsavban szegény, a bevitel növelésére kell törekedni.
Miért fontos számunkra e zsírsav bevitele?
Csökkenti a kardiovaszkuláris betegségek előfordulását. Ezzel
kapcsolatban az első vizsgálatot 1972-ben végezték el. Ez a vizsgálat az
eszkimók között tapasztalt alacsony kardiovaszkuláris morbiditás okát
kutatta, hiszen a táplálék rendkívül magas zsírtartalma miatt ebben a
népcsoportban éppen ellenkezõleg, a szív- és érrendszeri betegségek
magas incidenciáját várták. A vizsgálat során az omega-3 zsírsavbevitel a
triglicerid szintet 25-30%-kal csökkentette, miközben az LDL szintet
emelte.
Kardiovaszkuláris megbetegedésekben a heti rendszerességgel fogyasztott hal védő szerepét bizonyították a vizsgálatok.
tejtermékek
A tejtermékek az egyik leggazdagabb kalciumforrások. A kalcium
megfelelő bevitele elengedhetetlen az osteoporosis és valószínûleg a
kolonkarcinóma megelõzésében. A kalciumon túl a kutatás egyre inkább a
fermentált tejtermékekben található probiotikumok felé fordult.
Az emberi bélcsatornából több mint 400 baktériumfajt izoláltak, melyek két nagy csoportba sorolhatók:
• a szervezet számára hasznosak (pl. Bifidobaktériumok, Lactobacillusok)
• a szervezet számára károsak (pl. Enterobaktériumok, Clostridiumok)
A szervezet számára hasznos baktériumok nemcsak a táplálék
lebontásában vesznek részt, hanem számos egyéb fontos hatást is
kifejtenek. A probiotikumok antikarcinogén, koleszterinszint-csökkentő
és patogén bélflórát csökkentő hatással is bírnak.
A daganatok közül
a probiotikumok leginkább a kolonkarcinóma előfordulási gyakoriságát
csökkentik. A tejsavbaktériumok megváltoztatják a székletben található
enzimek aktivitását (pl. azoreduktáz, nitroreduktáz), amelyekről úgy
gondoljuk, hogy szerepet játszanak a kolonkarcinóma kialakulásában.
Számos tanulmány mutatott ki fordított arányosságot a fermentált
tejtermékek fogyasztása és az emlődaganat előfordulása között is.
A probiotikumok ráadásul igen hasznos táplálékot jelentenek a belekben található egészséges mikroflóra számára.
Nagyon fontos, hogy a táplálkozásunk során semmiből ne fogyasszunk
túl sokat. Számos fitokemikáliáról bebizonyosodott, hogy állatokban
extrém nagy adagokban elősegíthetik daganatok kialakulását. Ma is
érvényes Paracelsus megállapítása: „Minden anyag lehet méreg is... a
megfelelő dózis különíti el a mérget az orvosságtól.”
Nincsenek „jó”
és „rossz” ételek, csak jó és rossz diéta létezik. A táplálkozási
ajánlások alapján az elfogyasztott tápláléknak főként növényi alapúnak
kell lennie, magas rosttartalommal, alacsony állati eredetű zsiradékkal.
Az egészséges táplálkozás, mellyel az összes daganatos megbetegedések
30%-át lehetne megelőzni, csupán egy része az egészséges életmódnak. Nem
szabad elfeledkezni az egyéb igen fontos életmódbeli tényezőkről sem,
mint a megfelelő fizikai aktivitás, a stresszkezelés és a káros
szenvedélyektől való mentesség, hiszen a megfelelő összetételű táplálék
csak a többi életmódbeli tényező jelenléte esetén tudja kifejteni teljes
hatását.
A cikk írója Dr. Jónás Eszter homeopata szakorvos, a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület alelnöke
Felhasznált rodalom
1. Albertazzi, P.,
Pansini, F., Bonaccorsi, G., Zanotti, L., Forini, E., De Aloysio, D.:
The effect of dietary soy supplementation on hot flushes. Obstet.
Gynecol., 91.: 6-11., 1998.
2. Anderson, J. J. B., Garner, S. C.: The effects of phytoestrogens on bone. Nutr. Res., 17.: 1617–1632., 1997.
3. dr. Babulka, P.: A fokhagyma. Komplementer Medicina, 1.: 22–23., 1998.
4. Bowlin, S. J., Leske, M., C., Varma, A., Nasca, P., Weinstein, A.,
Caplan L.: Brest cancer risk and alcohol consumption: Result from a
large case-control study. Intl. J. Epidemiol., 26.: 915–923., 1997.
5. Clydale, F. M.: A proposal for the establishment of scientific
criteria for health claims for functional foods. Nutr. Rev., 55.:
413–422., 1997.
6. DHHS/FDA. Food labeling: Health claims, oats and
coronary heart disease. Dept. Health and Human Services/Food and Drug
Administration, Fed. Reg., 62.: 3584–3601., 1997.
7. Daviglus, M.
L., Stamler, J., Orencia, A. J., Dyer, A. R., Liu, K., Greenland, P.,
Walsh, M., Morris, D., Shekelle, R. B.: Fish consumption and the 30-year
risk of fatal myocardial infarction. New England., J. Med., 336.:
1046–1053., 1997.
8. Dreosti, I. E., Wargovich, M. J., Yang, C. S.:
Inhibition of carcinogenesis by tea: The evidence from experimental
studies. Crit. Rev. Food Sci. Nutr., 37.: 761–770., 1997.
9.
Hasler, C. M.: Functional Foods: Their role in disease prevention and
health promotion. Scientific Status Summary, 11., 1998.
10.
Isaacsohn, J. L., Moser, M., Stein, E. A., Dudley, K., Davey, J. A.,
Liskov, E., Black, H. R.: Garlic powder and plasma lipids and
lipoproteins: A multicenter randomized placebo-controlled trial. Arch.
Int. Med., 158.: 1189-1194., 1998.
11. Li, Y., Elie, M.,
Blaner, W. S., Brandt-Rauf, P., Ford, J.: Lycopene, smoking and lung
cancer. Assoc. Cancer Res., 38.: 113., 1997.
12. Nagourney, R. A.: Garlic: Medicinal food or nutricious medicine? J. Medicinal Food, 1.: 13-28., 1998.
13. Potter, S. M.: Soy protein and cardiovascular disease. The
impact of bioactive components in soy. Nutr. Rev., 56.: 231-235., 1998.
