A napokban egy olyan kétgyermekes anyuka keresett
meg bennünket, aki a kezdetektől fogva figyelemmel kíséri a Hajlabor munkáját.
Mindkét kisgyermeke nagyon sokat betegeskedik, és már előre retteg attól, hogy ősszel
és télen milyen újabb problémák merülnek majd fel náluk... Nagyon szeretné elvégeztetni
a lurkók hajdiagnosztikai vizsgálatát, de sajnos egyetlen dolog meggátolja ebben:
a férje nem hisz a hajszövet analízisben...
Ezt a cikket a hasonló cipőben járó „hitetleneknek”
illetve a „hezitálóknak” ajánljuk. ;)
Az ásványok a természetben, a
földkéregben előforduló egyszerű anyagok. A hétköznapok során általában mint
sókat vagy fémeket emlegetjük őket. Az emberi test szempontjából olyan anyagok,
amelyeket tápanyag formájában kell felvenni. Bár energiaforrásként nem szolgálnak,
mégis nélkülözhetetlenek a normális életfolyamatokban és gyakran építőanyagként
vesznek részt a szervezet felépítésében.
A testben előforduló mennyiségüktől függően két
csoportot különböztetünk meg: makroelemeket és mikroelemeket (nyomelemeket).
A makroelemek olyan ásványi anyagok, amelyek
viszonylag nagy mennyiségben találhatók meg az emberi testben. Közülük az egyik
legismertebb a kalcium, amely egy átlagos felnőtt testében kb. 1 kg-os
mennyiségben van jelen. Oldott állapotban fontos szerepet játszik az ideg- és
izomműködésben, szerkezeti anyagként pedig a csontok és a fogak fő építőeleme.
További makroelemek a nátrium, kálium, magnézium,
vas, cink, mangán, réz és a jód. A szervezetben található mennyiségük grammos
nagyságrendben mérhető.
A nyomelemek lényegesen kisebb, gyakran csak a
gramm ezred részével mérhető mennyiségben, sokszor csak nyomokban fordulnak elő
a szervezetben. Ma kb. 60–70 féle nyomelemet tartunk számon. Amilyen kicsi a
mennyiségük, olyan nagy a jelentőségük. A nyomelemek a szervezet élettani
folyamataiban központi szerepet játszó fehérje molekulák indítókulcsai,
jelentős szerepük van a hormonális rendszer szabályozásában és az
idegműködésekben is.
A mikro-tápanyagok
esetében nem csak azok hiánya vagy túlsúlya lényeges, hanem egymáshoz
viszonyított arányuk is. Az anyagcsere egy nagyon bonyolult, finoman
összehangolt rendszer, melynek egyes részei nem függetlenek egymástól. A mikro-tápanyagok
csak rendszerben fejtik ki hatásukat.
A tápanyaghiányok
az évek során felhalmozódnak, ez a folyamat manapság már csecsemőkorban
elkezdődhet.
A típusos - manifeszt
- hiánytüneteknél jóval gyakrabban találkozhatunk a latens hiányok aspecifikus
megnyilvánulásaival: fáradékonyság, szellemi teljesítőképesség romlása, fogékonyság
a fertőző betegségekkel szemben. Ezekben az esetekben komoly
differenciál-diagnosztikai problémával kell számolnunk.
A nyomelemek
felhalmozódása szintén jellegzetes klinikai képpel jár, ezeket az állapotokat toxikózisnak
vagy intoxikációnak nevezzük.
Mind foglalkozás-
mind környezetegészségügyi szempontból növekvő jelentősége van a nehézfémek
szervezetben történő felhalmozódásának. Rengeteg egészségügyi problémától
megszabadulhatunk, ha tisztában vagyunk szervezetünk méreganyag-szintjével.
A szervezet
ásványi anyag igénye gyermek- és serdülőkorban, terhesség és szoptatás idején
megnövekszik, nem is beszélve az olyan speciális állapotokról, betegségekről,
amelyekben az ásványi anyag felvétel romlik, vagy a kiürítés fokozódik.
A kezelőorvos számára fontos az ásványianyag
háztartás állapotának felmérése, hiszen ezen elemek nélkülözhetetlenek az
élethez és az egészséghez. Részesei és feltételei a sejtek anyagcseréjének, a
szervezet táplálásának, az idegi ingerületvezetésnek, az izomműködésnek, az
immunfeladatoknak, az antioxidáns és endokrin aktivitásnak, az enzimtermelésnek,
a vízháztartás egyensúlyának, a sav-lúg egyensúlynak és még a DNS működésének
is. Az ásványi anyag bevitelt sokféle tényező befolyásolhatja, mint például az
ételek előkészítésének módja, a táplálkozási szokások, genetikai- és
anyagcsere-problémák, betegség, gyógyszerszedés, stressz, környezeti hatások,
és a nehézfémeknek való kitettség. Noha egyetlen tápanyag hiánya igen ritkán
fordul elő, a több testépítő elem egyensúlyának felborulása nagyon gyakori, és
ez nagyban hozzájárul az egészségügyi problémák számának növekedéséhez. Sőt,
becslések szerint az enyhe, illetve tünetekkel nem járó
tápanyagegyensúly-problémák majdnem tízszer olyan gyakoriak, mint maguk a
tápanyaghiányok!
Az ok, amiért a hajat használjuk az ásványi anyag szint és a metabolikus
aktivitás tesztelésére, a hajszövet jellegében keresendő. Hajszálunk a
specializálódott sejtek csoportosulása alkotta hajhagymából alakul ki. A
növekedési fázisban a haj közvetlen kapcsolatban áll a belső környezettel,
úgymit a vérrel, a nyirokfolyadékkal és a sejteken kívüli folyadékokkal. Amint
a haj növekedése közben eléri a fejbőr felszínét, a külső rétegei
megszilárdulnak, magukba zárva a kialakulásuk során felhalmozódott metabolikus
anyagokat. Ez a biológiai folyamat egyfajta lenyomatot és tartós
"állapotleírást" biztosít a szervezetben végbement anyagcsere
tevékenységről és a fémtartalomról.
A hajszövet ásványi elemzése lágyszövet biopszia, ahol a mintavételi szövet a haj. (A biopszia a testszövetek elemzésének orvosi módszere.) A hajban található ásványi anyagok szintjének
meghatározása rendkívül kifinomult módszer: amennyiben az előírásoknak
megfelelően vézgik és helyesen értékelik, segít kiszűrni az ásványi anyagok
hiányát, többletét és/vagy egyensúlyának kibillenését. A hajanalízis olyan
gazdaságos és pontos visszajelzés Ön és orvosa számára a különböző diéták, a
stressz, és a mérgező anyagoknak való kitettség hosszú távon gyakorolt
hatásairól – ideértve az ásványi anyagok egyensúlyára gyakorolt hatást is -,
ami más klinikai tesztekkel nehezen helyettesíthető.
A kutatások
legújabb adatai szerint az idős korral járó problémák, a memóriazavar, a
látásromlás, a csontritkulás, az ízületi fájdalmak, a cukorbetegség, a
szívbetegségek és a rosszindulatú daganatok - legalábbis részben -
megelőzhetőek.
Az öregedést befolyásoló
tényezők közül a genetikai hajlam nem feltétlenül a legfontosabb, hiszen a
mindennapos stressz, a környezeti hatások, az életmód és az immunitás ugyancsak
jelentős hatással van az élettartamra és az életminőségre.
Ma már egyre
nyilvánvalóbb, hogy az életmódnak, ezen belül is a táplálkozásnak döntő szerepe
van. Nem elég pusztán csak jó minőségű ételeket fogyasztani, bizonyos
veszélyeztetett csoportoknak egyes tápanyagokból többre van szüksége, azaz
táplálék-kiegészítőket, vitaminokat, ásványi anyagokat kell pótlólag bevinniük
szervezetükbe.
Az egészséges
életmódra fiatalon kell áttérni, mert kevésbé hatékony, ha középkorúként vagy
idősebb korban kezdünk hozzá, hiszen egyes betegségekhez vezető folyamatok
alattomosan, észrevétlenül, évekkel korábban elkezdőnek. Sok krónikus betegség
esetén valamilyen alapvető tápanyag hiányzik a szervezetből: vitaminok, ásványi
anyagok, nyomelemek, antioxidánsok, zsírsavak. Ezek a hiányállapotok igen
gyakoriak a fejlett országokban, különösen az idősek körében (ld. táblázat).
Fontos ásványi
anyagok hiánya a kanadai lakosságban (2000 vizsgált hajminta alapján):
Króm 56%
Magnézium 49%
Cink 47%
Kalcium 46%
Mangán 40%
Szelén 40%
Kálium 37%
Vas 25%
Réz 25%
Molibdén 15%
Foszfor 9%
(Forrás: Campbell
JD. Med Hypotheses 2001;57:521-531.)
Számos tápanyag
véd a túlzott mennyiségben jelen lévő szabadgyökök károsító hatásától,
elősegíti a karbantartó mechanizmusok működését, gátolja olyan krónikus
állapotok kialakulását, mint a demencia (elbutulás), vagy a szív- és
érrendszeri betegségek. Az orvostudomány egyik népszerű és vitatott területe ma
az ún. metabolikus szindróma. A vizsgálatok során emelkedett koleszterin-,
triglicerid- és vércukorszint, magas vérnyomás és ún. centrális (alma) típusú
elhízás észlelhető. Az idősebbeknél nagyobb a 2-es típusú cukorbetegség
kialakulásának veszélye. A metabolikus szindróma középpontjában az
inzulin, a tápanyag raktározásáért és a szövetek tápanyaggal való ellátásáért
felelős legfőbb hormon áll, amely segít eltávolítani a vérből a túlzottan nagy
mennyiségben jelenlévő cukrot és zsírokat, és eljuttatni azokat a szövetekhez.
Megfelelő
mennyiségű ásványianyag és nyomelem hiányában a szervezet nem reagál az inzulin
hatására, ezt nevezik inzulin-rezisztenciának. Emelkedik a vércukorszint, a
szövetek pedig nem tudják felvenni a cukrot, tehát az trigliceridekké alakul.
A magas inzulinszint kedvezőtlenül hat többek között az érszűkületért
felelőssé tehető LDL-koleszterinszintre, emellett érösszehúzódást okoz,
elősegíti a zsírlerakódást és a meszes plakkok kialakulását az érfalakon.
Emellett gátolja a zsírégetést, fokozza a szervezet nátrium- és
folyadék-visszatartását, mindezek pedig elősegítik az elhízást. Összességében e
tényezők hozzájárulnak a szív- és érrendszeri betegségek, illetve a cukorbetegség
kialakulásához. Az inzulin-rezisztenciával összefüggésben felgyorsuló öregedési
folyamat legfontosabb lépése a glikációnak nevezett biokémiai folyamat, melyben
a vérben keringő, túlzott mennyiségű cukor különböző fehérje-molekulákhoz
kötődik, így károsítva azok, s az enzimek, sejtek és szövetek működését. Eközben
szabadgyökök képződnek, melyek drámaian felgyorsítják a ráncosodást, súlyosabb
következményként pedig látásromlást, ízületi gyulladást, Alzheimer-kórt, vagy
vese-elégtelenséget is okozhatnak.
A fentieket
végiggondolva megérthetjük, hogyan határozhatja meg az egyes ásványi anyagok és
nyomelemek hiánya életminőségünket, sőt egész életünk kimenetelét, és hogy
miért fontos megvizsgálni és egyensúlyba hozni szervezetünk ásványianyag- és
nyomelem szintjeit, és azok arányait.
Források:
http://www.paramedica.hu/200502/10_dietetika3/index.htm
http://vitaminspray.blogter.hu/171948/asvanyi_anyagok_es_nyomelemek_na_neeeeeeeeeee
http://members.iif.hu/lakner/nyomelemek.htm
